word 2003 microsoft kbps min add-in
advent manage desk vs microsoft crm
alien vs predator microsoft sidewinder usb
wpchanger microsoft
ink redistributables microsoft
ws eventing microsoft
www eopen microsoft com
www microsoft com typography cleartype tuner
www microsoft com typography cleartype tuner step1
www microsoft fp30reg.dll overflow
www rebatestatus microsoft
www teraserver microsoft com
xcalcs microsoft
xfest 2005 microsoft
xfest microsoft
xfest microsoft 2005
xlviewer microsoft
xmerge microsoft
xmldiff microsoft
xmlnotepad microsoft
xmlpad microsoft
xxl microsoft polo shirts
ya qin zhang microsoft
initiating dde link with microsoft excel
yimin wang microsoft
yuval neeman microsoft
afrotc microsoft access 2003 databases
zope editor brings up microsoft word as editor
























































































































michigan63.php
mistress179.php
miller110.php
michigan64.php
miracle154.php
middle92.php
mining129.php
mitsubishi184.php
mexico16.php
milton117.php
mobile199.php
minnesota140.php
























































































































































miami24.php
michelle54.php
military103.php
minnesota144.php
miller111.php
michael27.php
michigan62.php
microphone83.php
michael48.php
mobile196.php

Azért a víz az úr

Apa szokott mondogatni egy bölcsességet, ami elvileg dédapámtól származik. Annyira frappáns, hogy én is tovább fogom adni a családban, sőt most veletek is megosztom: “Fiam, mindig csak annyi eszed legyen, ha esik az eső, beállsz egy fedett helyre!” (Lehet, hogy “eresz alá” szerepelt az eredeti szövegben, de így általánosabb.) Ebben a bölcsességben az egész élethez való útmutató rejtőzik, de a hétvégén és még ma is szó szerint is érthetjük.

Nagy mennyiségű csapadék hullott országunkra, több helyen gondot okozott a talajvíz pl. Miskolcon és több folyó is kiöntött. Utóbbi esetekre lehetne átalakítani a nótát: “Folyó mellett nem jó lakni, mert sok vizet kell szivattyúzni. Kilenc vödröt meg egy felet, öleljen meg, aki szeret!”. Innen a Bakony lábától könnyű viccelődni, ahogy Krisztián mondta éljen a hegyösztön! Veszprémben szerencsére nem volt sok gond, vasárnap este elment a közvilágítás, néha volt áramkimaradás, és ma délelőtt nem volt internet. Szóval egészen jól elvoltunk a szobában, alkalmazva dédapám bölcsességét. A gond csak akkor jött, amikor anya dolgozatát el kellett vinni a pedagógia titkárságra.

Keresztapu vasárnap átjött, ő mesélte, hogy esernyős próbálkozása kudarcba fulladt, ezért jól megázott. Mivel nekem olyan széldzsekim van, amit már általános iskola óta nem lehet becipzározni (vannak ilyen ruháim, amik velem együtt nőttek, és még a mai méretemre is stimmelnek), ezért meg kellett kockáztatni az esernyőt. Szerencsére feledékeny vagyok, ezért nem vittem haza pénteken az összecsukható ernyőm, ezért visszafele elhoztam egy nagy ernyőt. Feledékenységemnek már esett áldozatául egy hasonló összecsukható ernyő, az egy nagyon is jó esernyő volt, kár érte :( . A mostanira viszont nem is emlékszem hol hagyhattam volna el, aztán eszembe jutott, hogy bent van a laptop táskában, így az még mindig megvan. Viszont ilyen kalandra az ember a hosszú, egyenes, erős esernyőt viszi magával. Amiket szintén szeretek, nagyon sokáig egy zöld ernyővel védtem a kobakom, majd anya szerzett néhány promóciós ernyőt, amit kizárólag itt Veszprémben használtam, olyan egyszerű oknál fogva, hogy a rajta lévő Szász Márton logót Tapolcán többen felismerik :) .

Utam során nagyon sok letört ágat láttam és bizony három kifordított, eldobott esernyőt is. Mindegyik összecsukható fajta volt, de csak az egyik végezte kukában, a másik kettő egy bokor alatt ázott. Negyedikként azt a kék példányt említhetném, amelyikkel gazdája csuklyaként védte magát, mert tartás az nem sok maradt benne. Szeles időben az ernyőzés titka az erős (véletlenül sem az összecsukható, két helyen csukló fajta) esernyő, és hogy soha ne engedjük, hogy a szél alákapjon. Murphy törvénye szerint “ha esik az eső és nincs nálad ernyő, nem arra kell vigyázni, hogy meg ne ázz, hanem hogy a többiek ki ne szúrják a szemed”! Veszprémben talán csak Utcazene Fesztiválkor van akkora tömeg egy helyen, hogy ez valós veszély legyen, de érdekes módon ilyen cudar időben is sokan voltak az utcán. Az esernyős kollégák ismerve az előbb említett törvényt előzékenyen leengedték mindig az esernyőjüket, még akkor is, ha jó 20 centivel magasodtam föléjük. De ugye az ego! Egyes emberekben ez hatványozottan érződik és “mit nekem vihar” kiáltással egyetlen csuklyával veszik fel az arcot az elemekkel. Ők általában már szopott gombóc fejjel, irigykedve néztek a száraz szemüveg mögött ülő szemembe. Legalább az száraz volt.

Ugyanis hiába van nálunk esernyő, deréktól lefele biztosan így is elázunk. Ez ma érdekes volt, mivel szépen kezdődött a lábszáramtól a térdemig kúszni a víz, majd hírtelen a bal farzsebemnél éreztem nem várt nedvességet. Ez egy hideg érzés volt, még egy percre sem bizonytalanodtam el egészségügyi okokat sejtve, és hátranyúlva gyorsan kicsavartam a széldzsekimből a vizet. Hazafelé aztán már az újjából is csavarhattam. Itthon teljes ruhacsere, szárogatás, cipő kifűzés, párologtató bekapcsolása, majd pulcsiban melegedés. Tea és más forró italok kimaradtak a programból, ezeket talán most pótolom az est leszállta után. Jók ezek a természeti szélsőségek! Megmutatják, hogy mennyire és milyen emberek vagyunk.

Magyar vagyok nem trappista

Visszatérek a gyökerekhez. No nem ahhoz, hogy minden bejegyzés a helyén van, mert még lógok egy VEN beszámolóval, hanem ahhoz, hogy még részegen írok az estéről. Persze mit érnek a hagyományok, ha nincs bennük előrelépés, ezért ahogy a címben is látni, kicsit kalandozok másfele is. Szívesen nyilaznék közben hátrafelé, de sajnos a problémák előttünk állnak.

Kováxszal megbeszéltem még múlt hét vasárnap, hogy a szombat nekem így is úgy is muzsikával telik. VEN alatt terveztünk egy Dunaújvárosi egyetemi napok utat, ami résztvevők híján kútba esett. Illetve nem esett kútba, Nándi még pénteken hívott, hogy Nyuszival lehet lemennek busszal, arra már én mondtam nemet. Ugyan nem tudom milyen idő volt Dunaújvárosban, de a fedett és lényegesen közelebbi Expresszót választottam. Eskabbe mint mindig nagyon jó volt. Nincs mit ragozni. Utána következett a Firkin, akikről viszont pár szót mondanék.

Nagyon profi műsort nyomtak, de pestiektől ez elvárható. Kicsit az is, hogy a bejáratnál megvásárolható CD-re tukmálnak (milyen konzervatívak), no meg a Művészetek Palotája koncertre. Megemlítették a PAFE-t is, ami jövő hétvégén lesz, aki ott lesz ne hagyja ki a Firkint, mert nagyon jó táncos kis ír music. A dalok énekléséhez sajnos nem elég angol bölcsésznek lenni, ismerni kell az ír kocsma dalokat, de táncolni még lehet őket. Egy óvatlan pillanatban végignéztem a zenekaron és elgondolkoztam. Ez történik az emberrel sörös, zene hallgatós este közben, ha részeges bulira mentem volna, lehet megússzátok ezt a bejegyzést. Tehát a Firkinre mindenki táncol. Olyanok is, akik az Eskabbére nem, pedig nem kevésbé vérpezsdítő muzsika. Az ír hangulatot egy fuvola és egy hegedű, no meg az énekesek színesítik. Miért nem lehetne magyaros dallamokat feldolgozó punk buli bandát csinálni? Ugyanúgy egy hegedű és egy fúvós hangszer, legyen mondjuk klarinét. Plusz basszus- és szólógitár, hozzá tartozó szerkóval. Mennyivel jobban működne, ha a közönség egésze tudná énekelni a 100 forintnak 50 a fele szövegét miközben alteros, táncolós muzsikára ropja. Van nekünk számtalan lakodalmas borzalmunk, populáris Noxunk, de alternatív punk zenekarunk nincs. Vagy ha valami már magyar, az nem is lehet divatos a fiatalok körében?

És itt ugorjunk az egy nappal előbbi eseményekhez. Pénteken alakuló ülése volt új parlamentünknek. Hurrá! A sokak által nem kedvelt Bajnai kormány leköszönt, pedig idilli megoldásnak tűnt: csendben tették a dolgukat. Sőt, néha nem csak a sajátjukat! Az alakuló ülés előtt már fellobbant a mellény ügy. Orbán Viktor ennek megoldását még rávarrta a Bajnai kormányra. Amire azt kell mondjam, nem semmi! Orbán Viktor a szavazók kétharmadának támogatását maga mögött tudva még elpasszol egy kényes ügyet. Félelmetes kimondani, de úgy néz ki: a király meztelen! A mese pedig folytatódott pénteken, mivel hogy Vona Gábor mellényben érkezett, meg nem is, Morvai Krisztina a képviselőkkel esküdött, pedig ő maga nem is, mindezt a Szent Korona előtt, ami jelkép is, de nem is a demokráciáé. Csupa-csupa megerőszakolt szimbólum, aminek már csak múzeumban lenne a helye, mégis erőre kap. Ebben a magyarság képben pont annyi lyuk van, mint egy trappista sajtban. Ami még súlyosabb, hogy a szlovák sajtó teszi a legélesebb meglátást a meztelen király valós céljairól: ha az ellenséget jól etetem, nagyra nő és mindig elő lehet venni az istállóból, ha a spájz már üres.

Szomorú meglátások egy vidám koncerten.

Talált dolgok az érettségi találkozón

Elmaradást pótolni kell! De azért haladjunk időrendben és rendezett gondolatokkal. Első mulasztott beszámolni való az április 24-ei 5 éves érettségi találkozó volt. Igen, én is öregszem. Vessük papírra, ha már olyan sokan mondták. Izgalommal töltött el a várakozás, pedig nem volt más feladatom, csak jelen lenni.

A megbeszélt időpontra kicsit lassan gyűltek az emberek, és olyan is volt akit hiába vártunk. Nagy kár. A találkozón sorban felállva elmondtuk éppen ki hol tart az életében, és vajon merre tovább. Ez a rendezett mesélés rendkívül jó ötlet volt, hiszen később az este rövidnek bizonyult az összes beszélgetéshez. Három dolog ragadt meg bennem, ahogy a többiek beszéltek. Az egyik, hogy csak nagyon kevesen végeztek a tanulmányaikkal (Zsófi volt jópofa, hogy beelőzte tesóját). A másik, ami már tanári oldalról érkezett, van-e házasság a láthatáron. Erről is kb. olyan arányban érkezett visszajelzés, mint a diplomákról, Zoli visel már gyűrűt és Évi mondta még, hogy valószínűleg lesz házasság. Kettejüknek ezúton is gratulálok! A harmadik, amire felfigyeltem, hogy Sanyitól elvették az álmát, de továbblépett és nem is akárhogy. Úgy gondolom tagadhatatlan, hogy ő tett meg a legtöbbet álma eléréséért, de különösebben nem látszik rajta az összeroppanás, ugyanolyan magabiztossággal mesél a következő álmáról. Ezért szintén gratula neki is. Mikor nekem kellett beszélnem, azon kaptam magam, hogy kezeimet új pózban magam előtt kulcsoltam össze. Először azt gondoltam az izgalomtól, de aztán később is megmaradt ez. Furcsa.

Volt tanáraink beszédét jó volt hallgatni, de ebből is csak három részletet szeretnék kiemelni. Az egyik, hogy Márti néni reméli, hogy nem mindannyian vetjük a fiók mélyére a tanári diplomát. Kováx bejegyzéséből arra következtetek, hogy őt is próbálták személyesen is győzködni. Engem is. Zsuzska karrierje ellenére igencsak próbálta belém sulykolni, hogy igenis van jó oldala a tanításnak. Olyan negyed óra múlva aztán kibújt a szög a zsákból, hogy megérti miért nem akarok tanár lenni. Hiszen már ő sem az. De a szándék akkor is érdekes. Értelmes tanárok márpedig kellenek, mint egy falat kenyér. De miért pont mi? Tehetnénk fel a kérdést. A másik dolog az elhelyezkedés nehézsége. “Pesten vannak a lehetőségek” szólt a (sajnos) örökérvényű szabály, és bizony nagyon sokan mondták előtte, hogy végzettségem ugyan van, de nem megyek vele semmire. Talán javul annyit a helyzet, hogy mire én végzek, megyek valamire a papírral. Meg a deresedő kókusszal a nyakamon.

A harmadik érdekes dolgot részben már említettem (lesz-e házasság), de Kati néni szavai maradtak meg bennem. Fia nem akarja sehogy meglepni unokával. Otthon elmeséltem, és anya rögtön kontrázott. Sajátos kapcsolódás, Tapolcán egészségügyi katasztrófahelyzetet hirdettek (találkozó után talán egy héttel), és anya egyik egyetemi professzora kérdezte, mi lesz a Pannon Reprodukciós Intézettel. Ugyanis, és most az intézet vezető professzor szavait idézem: “Az első feladat a fiatalokat diplomához juttatni. A második feladat, hogy gyermekhez juttassuk őket!” Mennyit változott a világ egy generáció alatt! Szüleim még egyetem alatt összeházasodtak. Ehhez képest hol vagyunk mi? Még időben? Már időben? Csak nehogy új járjunk, mint Japán.

Az est hamar véget ért, de nagyon jó volt. Külön öröm, hogy ennyi volt tanárunk fogadta el a meghívást, másik öröm, hogy nagyon sok volt osztálytárs eljött. Számomra a legmeghatározóbbak a gimnáziumi évek voltak. Olyannyira, hogy gyakran álmodom azt, nem járok be Márti néni matek órájára és ettől szorongok. Legfrissebb álmom pedig a volt irodalom tanáromhoz kötődik, aki túlságosan jónak találta az egyik dolgozatom, és még az is gyanús volt neki, hogy két különböző tollal volt írva. Ébredés után sem tudatosult bennem, hogy álom volt, egész délelőtt magam alatt voltam miatta. Életre szóló értékek, vagy szimplán orvosi eset vagyok?

Végül ezúton (személyesen szerintem nem került rá sor) köszönöm szépen a szervezőknek az érettségi találkozót: Bakos Nándor, Kovács Tamás, Májer János, Szöllősi Tamás! Akivel nem találkoznék előbb, azzal remélem a 10 éves találkozón összefutunk!

Vírus üldözés

A ma reggel tesóm panaszával kezdődött, hogy nem indul a gépe. Hamar ideges lettem, mert pont a múlt héten halt meg az én gépem kijelzője, de tesóm még tudta dramatizálni a dolgot. Viszonylag hamar kiderült, hogy nem a gép nem indul, hanem a Windows. Olyan korai elhalálozást produkált, hogy meg sem próbáltam F8-cal kiválasztani egy másik indítási módot (ez a hiba 8 órámba került).

Legrövidebb út az egyenes, egy nyílt forráskódú rendszerhez gyorsan hozzájut az ember. Le is töltöttem egy Debian Live verziót, kimásoltam pendrive-ra, betöltöttem tesómnál. Hibátlan minden, tehát nem a géppel van a gond. A gép olyan szépen muzsikált, hogy ebédkor azon néztünk egy Mentalistát, miközben ment a vírusirtás. 4 fertőzött fájlt talált is, törlés után újraindítás, de sajnos még mindig nem jön be még csak a Windows logó se.

Nagy sóhaj, újra kell telepíteni a Windowst. Tesóm szakdogáit hálózaton kimentettem, biztos ami biztos, majd betoltam a telepítő CD-t. Ami kék halállal elhasalt. A hibaüzenetnek utána olvastam, elvileg egy Symantec biztonsági mentést végző szoftver okozza ezt a hibát (ilyen nekünk sose volt), F8, majd csökkentett mód, majd eltávolítás megoldja ezt. Ugyan a hiba okozója biztos nincs a rendszerben, de a csökkentett mód még hozhat megoldást.

Hozott is! Ugyan nem a csökkentett mód, hanem az alatta felkínált legutóbbi helyes beállítások használata menüpontot kiválasztva előbukkant a nagy feketeségből a Windows logó, majd szépen bejött az asztal. Egy korábbi fertőzés miatt már vagy fél éve nincs feladatkezelő és nem lehet telepíteni a NOD-ot (ősszel meghosszabbítottuk a licencünket) és AdAwaret. Így maradt a CCleaner és a ClamWin. ClamWin semmi különöset nem talált (Debian Live alatt egyszer már ugyanez lefutott), de a CCleaner az automatikusan induló programok között mutatott egy gyanús fájlt. Erre a fájlra rákeresve gyanúm beigazolódott, ez bizony kártékony fájl. Valahol a kommentek között olvastam, hogy a Malwarebytes program ki tudja irtani ezt.

Nosza megpróbáltam ezt a programot, van belőle ingyenes változat csak úgy, mint az AdAware-ből, 5MB, gyorsan lejön, még gyorsabban települ, és van expressz keresés funkciója. Így kb. 5 perc alatt 280(!) fertőzött fájlt távolított el a program tesóm gépéről, majd szólt, hogy nem mindent sikerült eltávolítani, indítsuk újra a rendszert. Újraindítás után jött a döbbenet: van újra feladatkezelő! Gondoltam eljött a megváltás és most már nincs akadálya a megvett NOD telepítésének sem. És valóban nincs! Felment szépen a NOD, így már tesóm teljes biztonságban van. Rögtön szólt is neki a fehér android a Windows Live Messenger indításakor, hogy fertőzés van. Hát nem megnyugtató állapot :) ? Sőt, tesóm gépe rettentő mértékben melegedett, a csuklótámasztó szinte égetett, a ventilátor pedig folyamatosan ment. Az irtás után úgy fest ez is megoldódott.

A sikeren felbuzdulva saját Windowsomon is kipróbáltam a progit, nálam 13 fájlt talált. Sajnos az eredmény nem lett ilyen látványos, még mindig 1 perces néma megállással emlékezik minden egyes indításkor. Engem annyira nem zavar, úgyis csak játékra használom. Ahogy trey mondta, a Windows csak egy játék firmware.

Hű adathordozó

Az informatikában van egy olyan alaptétel, hogy amiről nincs két másolat, az nem is létezik. Mint minden rendes bölcsesség ez is csak akkor kerül szóba, ha baj van. A laptopommal most baj van, haldoklik a kijelzője. Méghozzá elég drámaian, vérvörös színben köpi leheletnyi mondandóját. Szervizbe be, szervizből vissza, no de a varázslat után megmaradnak-e az adataim?

Tesóm mondta, hogy menjek el a Photo Hallba 50db DVD-ért. Kicsit soknak találtam a 160 forintos darab árat, ezért elléptem Tescóba. Ott csak 10-es csomagok vannak, de még riasztóbb árral. Ezért maradt a 160 forintos Maxell. Körbenézve neten ennél csak a netrendelős, futárszolgálatos, külföldről importált lemezek olcsóbbak. Nagyjából az Artisjus matrica árával kerülnek kevesebbe.

Magyarországon a jogdíjas művek magánfelhasználású letöltése nem büntetendő. Cserébe figyelmeztetnek minket a matricák, hogy a művészek(?) jogdíját kifizettük a boltban, amikor megvettük a szűz adathordozót. Ha saját alkotásainkat másoljuk a lemezre, akkor azért, ha másét, akkor azért jogos a díj. Briliáns csapda. Tudva azt, hogy a T-Mobile zeneáruháza már lehúzta a rolót, a dalok.hu-ról letöltött számokat neked kell archiválni (kétszer fizetek jogdíjat?), songo.hu ugyan tárolja a zenéimet, de Windows Media Player DRM megoldást használ (éljen a Microsoft!). Briliáns összeesküvés? A zenék mentése tehát hagy némi kívánnivalót maga után, filmekről ne is beszéljünk, a játékaim nagy része viszont már digitális terjesztőn keresztül lett megvásárolva, bármikor újra letölthető.

Az adatmentés nem csak pénz kérdése, a DVD írás, tárolás néha elég macerás. Általában a tökéletességig csiszolok egy DVD összeállítást, hogy kiírjam, majd szépen elhagyjam. Most vettem egy 32db-os cipzáros DVD tartó tokot, talán ezzel sikeresebb leszek. Bár ahogy a britek mondják: don’t put all your eggs in one basket. Az optikai lemezek alternatívája lehetne egy külső merevlemez, de míg 100 DVD-t 470 GB tárhellyel 16.000 forintért tudok venni, ugyanennyi pénzért jó vásárnak bizonyul egy 320 GB-os külső merevlemez.

Így hát az ilyen adatmentésekkor legegyszerűbb, ha bal mutató ujjunkat a Shift billentyű közelébe rakjuk, jobb mutatót a Del billentyűhöz, és sűrűn kérdezgessük magunktól: kell?

Egy orosz űrhajós blogja

- Mit csinál az asztronauta űrséta közben, ha viszket az orra?
- Ha szerencséje van, el tudja fordítani úgy a fejét, hogy megvakarhassa a sisak bélésén, ha nem, akkor türelmesen megvárja, míg elmúlik.

Maksim Suraev

Ehhez hasonló emberi, mókás és közvetlen információkhoz juthattok hozzá Maksim Suraev orosz űrhajós blogjában. Max az ISS fedélzetén eltöltött 6 hónap alatt számtalan lenyűgöző fotóval jelentkezett, találós kérdéseket tett fel, űrlényekkel és orosz kémkedéssel viccelődött, búza termesztéséről számolt be, megmutatta hogyan is edzenek az űrhajósok a súlytalanságban, hogyan alszanak, hogyan fürdenek, hogyan nyírnak hajat!

A blogok és twitter bejegyzések nagy vívmánya az ehhez hasonló közvetlen embertől embernek szóló üzenetek, információk közvetítése. Azt gondolhatnánk, nem nagy lépés ez egy űrhajósnak. De mihelyt megtudjuk, hogy az ISS fedélzetén egyetlen laptop van összekötve az internettel, az is az amerikai oldalon, amihez az oroszok nem férnek hozzá, és minden egyes bejegyzést az orosz űrhajózási hivatal közölt le és fordított le angolra, akkor azt mondhatjuk igenis nagy lépés az emberiségnek, hogy ilyen közelségbe hozták nekünk a világűrt!

Borban a vigasz

Vulgárisan tudnám legjobban kifejezni az állapotom, de legyen annyi elég, hogy csak a combom nem fáj. Apa mai bölcsességét egy életre be fogom vésni a kobakomba: “a szőlő az a növény, amit nehéz telepíteni és nehéz kivágni is”. Eladni meg pláne. Apa felhívta keresztpapit, akitől még soha nem hallotta, hogy a szőlő eladást tervezi, tavaly még tőkét is vitt apától. A páli fordulatnak még Húsvétkor is nagyon prózai oka van: a tavaly szüretkor leadott szőlőért csak jövőre kap pénzt, a teleket traktorral permetező fickónak viszont most kell 100.000 forintot fizetnie. Meg még néhányszor az év során.

Tehát szőlőt vágtunk ki ma. Ebben már viszonylag nagy gyakorlatunk van. No nem csupán azért, mert a telepítési folyamatot kell csak megfordítani. Kb. 3 éve folyamatosan ritkítjuk a szőlőt. Ha már a profitot nem lehet növelni, a költségeket kell megvágni, különben az egyetlen tőke, ami marad az a szőlőben lesz. Apa rájött, hogy a monoton munka megöli a lelkesedést, ezért egy-egy munkából mindig csak picit végeztünk. Pici venyige hordás, pici csákányozás, pici horgony ásás és csavarás, pici oszlop ásás és áthelyezés. Sok pici sokra megy.

A zuhanyzás sokat segített, útban a Dreambe egyedül a derekam fájt, ami miatt picit úgy is éreztem, hogy meggörnyedve járok, mint egy öregember, de lenézve a mellkasomra nem vettem semmi kölönöset észre. Dreambe azért mentem, mert honlapos megbeszélés volt. A Babos-Csipszer duó kicsit megbontva játszott, Csipit leváltotta Piller Balázs. A hosszú nap hihetetlen jól esett a hideg kóla, a barkás-tojásos díszek, kis mécsesek a pulton és persze a jazz. Hazafelé már újra fájt mindenem.

Holnap talán folytatjuk apával azt a megkezdett hagyományt, hogy megkóstolunk néhány fajta bort. Piros tojás, sonka, torma és finom bor. Közben kicsit vigasztalódunk, hogy bármennyi igazság is van benne, nem kapós a bor.

Ráncfelvarrás

Kisebb ráncfelvarrást követtem el az oldalon. Mindenképpen szerettem volna valamelyik mikróblog szolgáltatást beágyazni, valamint a zenehallgatási szokásaim is jópofa megosztásnak tűntek. Mivel az oldalsáv nagyon hosszúra nyúlt volna, a középső tartalom pedig túlságosan széles volt (statisztika szerint a 60-70 karakteres sorok a legkönnyebben olvashatóak), ezért két oldalsó oszlop mellett döntöttem. Az egyet balról, egyet jobbról kialakítás nem annyira jött be, ezért raktam mindkettőt a jobb oldalra. Ez blogger körökben úgyis népszerű.

A legtetejére helyeztem az PayPal adomány linket (money makes the world go round), utána a mikróblog üzeneteim a Twitterről, majd a Last.fm utoljára hallgatott és végül a korábbi ikonos listák. A Twittert egyszerűbb volt bedrótozni, de igazából az Identi.ca felületét használom mindig, az üzenetek pedig átmennek a Google Zümmre is, így igazából bármelyiket követhetitek, nem maradtok le semmiről.

A ráncfelvarrás nem ment gond nélkül, mivel át kellett térnem egy másik kialakításra. Hiába temették el az IE6-ot, én mégis igyekszem kiszolgálni a tántorgó öreget. Linux alatt Wine-nal egy idő után annyira elkezdi dolgoztatni a gépet, hogy csak a kikapcsológomb segít, ezért át kellett jönnöm Windowsra. Amit azért akartam elkerülni, mert ki kellett alakítanom a megszokott munkakörnyezetem. Vimet gyorsan találtam, CSSTidy szintén hamar megvolt, és az automatizált scriptjeimet is átírtam Windows módra. Közben hirtelen felindulásból töröltem a Total Commandert (shareware, 30 nap után törölni kell), helyette felraktam a FreeCommandert, ami ugyan nem szabad szoftver, de legális.

Ráadásként beépítettem a Google Analytics elemzőjét, kíváncsi vagyok hogyan alakul a látogatottságom. Ez majd egy hónap múlva kiderül, illetve akkor, ha eszembe jut megnézni.

Küszködés

A küszködés az, amikor a márciusi napsütésben sapkát, sálat, kesztyűt kell húznod.

A küszködés az, amikor a boltban az Akció! táblákat keresed, de mégis csempészel a kosárba egészséges vagy változatos dolgokat, mert ha nem a vitaminhiányba, akkor az unalomba fogsz belehalni.

A küszködés az, amikor nem tudod mikorra esik Húsvét, de a választások dátumát már két hónapja ismételgeted.

A küszködés az, amikor március 15-én senkinek sincs kedve a holnaphoz, legyen az munka, iskola, sportverseny, utazás.

A küszködés az, amikor édesapád elkeseredett monológjára alszol el, de tudod, hogy holnap mindent meg kell tenned egy ugyanolyan “istenverte” diplomáért.

A küszködés az, amikor a kétségbeesett órára készülés vége az lesz, hogy elkésel az óráról.

A küszködés az, amikor szívesen aludnál, ha hazaérsz, de akkor kimaradna az a 4-6 szabad óra, amiért egész nap küszködtél.

A küszködés az a küzdelem, amit minden nap vívsz, csak azért, hogy egyszer valódi dicső győzelmet arathass.

Hannibal

Egy olvasott regény filmváltozatát megnézni bátor cselekedet, mert ha a rendező és a néző fantáziája nagyon eltér egymástól, akkor szenvedés lesz a szórakozásból. Olvasás nélkül megnézni a filmet sokkal szórakoztatóbb, de ilyenkor a kritika írás lesz a szenvedés, mert nem tudjuk pontosan, hogy az írót vagy a rendezőt szidjuk. Thomas Harris mind az öt regénye meg lett filmesítve, az utolsó kettő esetében a regények megjelenését követő évben már a mozikban volt a film. Hogy Harris valóban sikeres író-e vagy csak előnyös szerződést kötött, azt csak a regények elolvasása után tudnám meg. A Hannibal regénysorozat tetralógia, film azonban 5 darab készült belőle. Nézzük hát ezeket.

Manhunter (1986)

William L. Petersen főszereplése a mai nézőnek kicsit érdektelenné teszi a filmet, ugyanis a helyszínelő mester minden ügy végére pontot tud tenni, a happy end benne van a karakterében. Végig ő viszi prímet, Hannibal Lecter gyakorlatilag jelentéktelen, ez még nem az ő karrierjének a kezdete. A filmben igazából minden megvan, ami egy jó filmhez kell, mégsem áll össze egy ütős moziélménnyé. Talán csak az idő koptatta így meg a szalagot, bár valószínűleg nem véletlen, hogy az író Hannibal Lecter figuráját vitte tovább.

Manhunter

Ismerős színész, ismerős sárga szalag, ismerős éjszakai helyszín, ismerős végkifejlet.

Silence of the Lambs (1991)

Hannibal the Cannibal, és persze Anthony Hopkins. Egy filmklasszikus, igazából nem kell sokat beszélnem róla. Minden színészt hibátlanul eltaláltak, Jodie Foster nagyon törékeny, Anthony Hopkins nagyon ravasz, Ted Levine nagyon brutális. Ha bármelyikük a képernyőre kerül azonnal nő a feszültség, ha pedig egyszerre, akkor az ellentétek szinte robbannak. Néhány dolgot furcsálltam csupán: a film elején a gyógyintézet főnöke szigorú szabályokat diktál Claricenek, miszerint nem adhat se ceruzát, se tollat, csak papírt. De akkor hogyan tud Hannibal rajzolni vagy egyáltalán kitölteni a kérdőívet, ha mindenki betartja ezeket? A szomszédja haláláért elvileg keményen megbüntetik, elveszik a rajzait, ágyneműjét, de mégis nézhet TV-t, igazán szigorú bűntetés.

Silence of the Lambs

“Well, he’s a monster.”

Hannibal (2001)

Az őrült professzor története folytatódik. Sajnos az előző résznek nyomába sem ér, elborzasztó dolgok ugyan vannak, de semmi zsenialitás. Szegény Claricenek rosszul sikerül az elején a rajtaütés (egy FBI, DEA és SWAT bevetésnél hogyan gondolhatták, hogy nem lesz mészárlás?), ami miatt aztán a professzor nyomába eredhet. Egy régi, csúnyán eldeformált ellenség is felbukkan, aki szintén megszállottan keresi a zseniális őrültet. Milyen reménytelenül keresheti, ha a vadászai pont ugyanabban az országban vannak, mint a célpont, valamint mégsem lehet neki olyan fontos Lecter halála, ha csak néhány falusi állattartót bérelt fel. A végén felszolgált főfogás és utolsó jelenetek viszont helyre rakják az egészet.

Silence of the Lambs

“When the fox hears the rabbit scream, he comes running. But not to help.”

Red Dragon (2002)

Anthony Hopkinsnak köszönhető a sorozat sikere, ezért szinte adja magát, hogy a legelső részt az ő szereplésével újraforgassák. Érdemes is volt. Ugyan sokáig unalmas nézni, ha láttad az előzőt, de amikor felbukkan az igazi Lecter, minden eggyel izgalmasabb lesz. Nagy öröm volt látni azt is, hogy sok színész újra vállalta a szereplést, láthatjuk Barneyt is és az ellenszenves intézet igazgató is visszatér. A vége pedig klasszisokkal jobban sikerült. Ha tehetitek hagyjátok ki a Manhuntert, és helyette ezzel kezdjétek a Lecter eposzt.

Red Dragon

“- What was your trick? – I let him kill me.”

Hannibal Rising (2007)

Ezt a részt már nem vállalta a kék szemű mester. Talán mert olvasta a forgatókönyvet :) . Már a Hannibalnál is látszott, hogy Thomas Harris sok mindent akart beletuszkolni, de ezzel csak elrontotta a dolgot. A Red Dragon ugye egy korábbi könyv alapján készült, az mentes minden sallangtól, de sajnos nem tért vissza az író a gyökerekhez. Litvánia ügyes húzás lenne, ha a Hannibal Lecter kicsit litvánosan hangzana, és a korábbi filmekben is lett volna az akcentusa. A Disney filmekből ismerős “térképet vetítünk az utazásos vágások alá” megoldás az egészet leegyszerűsíti, a nyugat-kelet német határon is milyen egyszerűen lefutja a kutyát, átugorja a kerítést, kikerüli a toronyőr golyóit. Persze hogy lesz Franciaországban egy gazdag rokon, és annak egy gyönyörű, fiatal JAPÁN felesége! Aki elvesztette a családját a hirosimai atombomba támadásban, és erre úgy emlékezik, hogy minden este szamuráj páncél előtt imádkozik a padláson. Úri hölgy létére kendóra tanítja az ifjú Hannibált, aki (miért is ne) szamurájkardot suhogtatva szedi korai áldozatait. Az amerikai író annyira halmozza a multikultit, hogy egyszerűen képtelenség, hogy összeálljon egy élvezhető egésszé a film. Sokkal jobban tette volna, ha megmarad a saját országhatárain belül. A Hannibalt játszó fiatal színész nagyon ügyes, meg van az adottsága az egészhez, szerintem ha egy Bárányok hallgatnak szintű filmet kap, folytathatta volna Anthony Hopkins karrierjét.

Hannibal Rising

Litván ifjú japán katanát forgat Franciaországban.